Hosszú kihagyás után egy úti naplóval jelentkezem. A szilvesztert Kaposváron töltöttük a nagybátyáméknál, és a hosszas utazás vége fele végre rájöttem, mivel foglaljam el magam. Ez lett hát belőle.

Úti napló: Siófok-Kaposvár

Utazás. A szó sok féle érzelmet vált ki belőlem. Emlékek, érzések, gondolatok tömkelege. Nem is tudom, hogy tud meglenni valaki anélkül, hogy utazna.

Ha minden igaz, most éppen Siófokon vagyok, de aztán lehet, hogy rosszul gondolom. Bár szerintem nincs más nagy város Kaposvár és Győr között. Majd ha elértünk a végéhez, biztosra állíthatom. Na, kiértünk. Szóval igen, ez volt Siófok. Elrobogunk egy vasútállomás  és néhány épülő ház mellett. Aztán ismét fák következnek, bár jobb oldalt van egy falu, de véleményem szerint nem sokára elhagyjuk azt is. Közben szól a zene, én pedig élvezettel merülök el benne, hagyom, hogy átjárjon, kitisztítson. Balatonszéplak felső-alsó mellett jöttünk el, már tudom. Vagyis most még utóbbi mellett vagyunk. A bal oldalunkon nem tudom mi van, de aztán lehet, hogy most a a falun BELÜL vagyunk. Jobb oldalt vasút, bal oldalt egy szép ház. Mire ezt leírtam, már itt sincs. Valami bódék mellett is elhaladtunk, gondolom nyári szórakozóhely. Zamárdi felsőnél vagyunk. Ez van abban a balatoni nyaras dalban, aminek nem jut eszembe a címe. Balatoni nyár talán. De aztán lehet, hogy valami más. Bal oldalt hotel familia. Ezt most nagy betűvel kellett volna írni, mindegy, majd kijavítom. Egy kémény füstöt eregetett magából bal oldalon, jobb oldalon pedig egy szép, elegáns, fehér ház mellett mentünk el. És ott van egy torony, ami valamelyik házhoz tartozik, de azt úgysem fogom meglátni, mert nem hiszem, hogy arra megyünk. Posta, meg itt van balra az a Paprika csárda, amit hirdettek. Egy lerobbant kávézó bal oldalt. Jobbra omlásveszély. Ez meg útinapló, most jöttem rá. Úszómedence-áruház jobbra.

Most van egy kis időm dokumentálni, mert megálltunk egy piros lámpánál. És kiérünk Zamárdiból. Szóval egy darabig nem lesz piros lámpa, meg semmilyen érdekesség sem, gondolom. Még mindig a vasút mellett megyünk. Vajon ez végig így lesz? Jobbra Szántódpuszta. Két óránál egy faluszerű valamit láttam előbb, most eltakarják a fák. Már nem, és átkerül három, sőt már négy órához. Egy szupermarket mellett megyünk el. Egy egész kis telephely volt ez. Balra Laguna panzió – mint egy kis kastély. Sok panzió és vendéglátóhely van errefelé. Végül is a Balaton elég forgalmas turista szempontból. Megint volt itt egy különösen elegáns ház, ezúttal jobb oldalon, de az nem biztos, hogy panzió. Lehet, hogy személyes családi ház. Mondjuk akkor elég mázlista, aki benne él. Érdekes, még mindig csak az első oldalon tartok, pedig már elég sokat írtam. Legalábbis én úgy érzem. Boáh! Egy förtelmes színű házat láttam az előbb, fogalmam sincs, hogy tud valaki olyanban élni. Kínai balra. Most pedig megyünk lejtőnek fel, fogalmam sincs hova.

Mamma mia! Most éppen ez a szám szól a fülhallgatómba. Mert ehhez van hangulatom. Jobbra Balatonszárszót hagytuk el. Most kiderült, hogy nem a 65-ösön megyünk, hanem a 67-esen. Ami persze nem baj, mert a 67-es úton egy nagyon jó szám. Balra megint ronda színű ház, csak ez most nem családi ház, hanem valami bolt szerű. Megfigyeltem, sok a faiskola. Kicsit fáj a lábam a laptop-tartástól. Kellemetlen testhelyzet. Mindegy, majd ha odaértünk kinyújtóztatom szegény, megfáradt tagjaimat. E! Körforgalom. Ilyenkor meg pláne imádom, alig tudok megmaradni. Azért próbálkozom. Sok háznak van magas, féloldalas, zöld teteje errefelé.

So lonley… Mr Lonley… Hotel jobbra. Megint bent vagyunk valahol, de nem tudom, hol. Mindegy, kifele meg tudom nézni. Az egyik cégéren egy üst volt… Kár, hogy nem néztem meg jobban. És most láttam, Balatonszemesről értünk ki. De azért vannak még dolgok jobbra balra. Például egy étterem jobbra. Meg sok-sok plakát. Megelőzött minket valaki… Úgy kell neki, hadd siessen! Jaj,már megint körforgalom következik. És most megyünk fel a 67-es útra.

Most aztán puszta jobbra balra, még másik autó se nagyon van, tehát nincs mit írni. Viszont a laptopom merülőben van, ami sose jó. És most aztán lehet filozofálni akármiről. Csak az a baj, hogy ami korábban eszembe jutott, az most nem, szóval fogalmam sincs, miről is akartam írásos formába elgondolkodni. Jé, mi van itt jobbra? Biztos valami horgásztó. Meg madárles is van. És balra volt egy romház! Ez egész érdekes, azt hittem, egy szót se bírok már írni a látványról, de aztán mégis! Na, most egy kicsit szünetelek, beszélgetni támadt kedvem.

Hát, sokáig nem voltam távol, de azt legalább megtudtam, hogy körül-belül húsz, huszonöt percre Vagyunk a céltól. Időnként közben beszélgetek is, de inkább ezzel foglalkozom, mert nem beszélnek semmi érdekesről. Kaptam egy tigrises párnát karácsonyra. Szép fekete-fehéret. Szóval most ki vagyok békülve a világgal, meg minden ilyesmi. Bárányok jobbra, balra pedig dércsípte fák. Szépek. Elhagytuk Somogybabodot. Még mindig nem tudom, mik azok az izék, amik gömbök formájában lógnak le a fákról. Valami élősködő növény, vagy ilyesmi, ennyit tudok róla. Jobbra puszta, balra erdő. Szóval semmi érdekes. Beértünk Vadépusztára vagy hova. Két ember sétál az utca közepén, de most lementek a vegyesbolt felé. 1700 méteren, vagy méter múlva őzikék ugrálnak. Csak remélhetjük, hogy nem elénk.

De jó… Csuklok. De legalább egész szép a táj: ez kicsit kárpótol a dolog miatt. Jobb oldalt buszmegálló. Sok fán vannak ilyen gömböcskék. Általában jobb oldalon. Persze mikor nincs ott fa, egyértelműen gömböcskék sincsenek. Mint például most. Ja, eszembe jutott, az oldalszámról és az írásom mennyiségéről akartam filózni. Mernyeszentmiklóson vagyunk. Leginkább egyutcás falunak nevezném, már kint is vagyunk belőle. Azt hiszem , Rihannát hallgatok. Igen, ez az S.O.S. Most fölfelé megyünk egy emelkedőn, bár nem egy nagy emelkedő, csak ilyen kis pici, ahogy elnézem sok van belőle itt. Fel, le, fel, le, fel, le. Most a sima Mernyén vagyunk. Vagyis már nem. De az előbb tizenhét kilométer volt kiírva Kaposvárig. Most nem gyötröm magam azzal, hogy kiszámoljam, mennyi idő van akkor még az útból. Megint bent vagyunk valahol, de nem tudom, hol, mert azzal voltam elfoglalva, hogy megpróbáljam kiszámolni, mikor érünk oda. De ha kiértünk, megmondom, hol vagyunk. Voltunk. Somogyaszaló, kérem szépen. Itt aszalják Somogyot. Bocsánat, kitört belőlem az értelem.

Jobb oldalon korlát volt, de már nincs. Ó, most nagy lejtő, most pedig nagy, meredek, kanyargó izé. Bal oldalt tó.. És megyünk leeeee! Most pedig elfogytak az izgalmak, már csak kanyarok vannak, semmi lejtő vagy domboldal. Kaposfüreden vagyunk, ami már Kaposvár külvárosa, tehát majdnem ott is volnánk a célban. Látom, nem csak én állapítok meg teljesen fölöslegesen dolgokat. Azt mondják, írva feleslegesnek kéne mondani, de én most fölöslegesnek írom „csúnya győri tájszólással”, ahogyan azt egyesek mondják.

Beértünk Kaposvárra, úgyhogy szerintem befejezem az útinaplót. Majd hazafelé…

 

Ui.: A "Majd hazafelé..." rész nem készült el, ugyanis hazafelé inkább aludtam írás helyett ^^

 

Szerző: Vera :)  2011.01.07. 20:24 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://acsveronika.blog.hu/api/trackback/id/tr722568289

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása