Mialatt én külföldön voltam, a szerepjátékos karakterem a betegszobában feküdt, ugyanis belelépett egy elhagyott rúnába. 23-án, szombaton este 10 óra felé pedig szívleállása volt. Ez a rövid valami azt akarja bemutatni, hogy mi is történt, mialatt úgymond halott volt.

Találkozni valakivel. Valakivel, aki mond valamit. Valamit, ami segít megbékélni mindennel. Mindennel, amivel valaha küzdöttél.

Ismét magánál van egy kicsit. Érzi, hogy valakik motoszkálnak körülötte, talán Kam és Lil azok. Aztán hirtelen kezdi magát nagyon furcsán érezni. Tompa minden, de aztán hirtelen kiélesedik a világ. Felpattan a szeme, ajkait egy fájdalmas hörgés hagyja el, majd minden megszűnik.

Fehér fényt lát. Ragyogó, vakító fényt. Viszont érzi, hogy létezik, hogy körbe tud nézni, tud mozogni. Tesz egy-két tétova lépést előre. A fejében mindenféle gondolatok keringenek, de a legfőbb, hogy hol lehet, és mi történik. A tudata peremén egy női hangot vél hallani, talán Lilt, de csak egy másodpercre. Aztán ismét csend.

Viszont... Valaki feltűnik a fényben, egy alak. Egy szívbemarkolóan isme...

- DRAGAN! - kiált fel teli tüdejéből a fiú, és a férfi felé rohan. Ennek a helynek talán nem is nevezhető valaminek a közepén találkoznak össze, és Yan ömlő könnyekkel zuhan lelki apja karjai közé.

- Dragan... - suttogja hitetlenkedve, és szorosan a férfibe kapaszkodik. Könnyeinek nem tud megálljt parancsolni, azok megállíthatatlanul csorognak le az arcán.

- Istenem, Yan, annyira örülök, hogy láthatlak - Ezek a szavak már Dragan szájából hangzanak el.

- Én... is... - motyogja Yan a zokogástól elfúló hangon. Pár perc múlva megnyugszik, és elhúzódik a férfitól, aki gyengéden az arcára helyezi a kezeit.

- Nincs sok időnk, Yan. Csak egy-két dolgot kell mondanom. Az első: élvezd az életed, amíg teheted, hagyd a múltat. A második, hogy légy nagyon erős, bármivel is kell megküzdened. A harmadik pedig... -Dragan arcára meghatott mosoly ül ki. - Nagyon büszke vagyok rád, fiam. - Yan tekintete ismét megtelik könnyekkel.

- Sosem felejtelek el, apa... - suttogja, majd egy utolsó öleléssel eltűnik ez a furcsa, tudattalan hely, és ismét érzi, hogy a betegszobai ágyon fekszik. A körülötte zengő hangok kavalkádjának kíséretével süpped új álomba.