Halihó!

Nos, megérkeztem a verseny eredményeivel, amiket begyűjtöttem. Kis háttérinfó: a versmondón Csoóri Sándortól a Nyári ódát mondtam, a másik meg ugye Radnóti volt, de nem kerültem második fordulóba, szóval azt nem mondtam el. Még egy megjegyzés: péntektől szerdáig beteg voltam [a versmondó szombaton és vasárnap volt, harmincnyolc fokos lázzal ültem végig, a diákíró, diákköltő eredményhirdetése pedig pénteken, akkor még nem voltam olyan pocsékul, csak hazafelé a buszon]. Az írópályázatra pedig egy rövidke novellát küldtem be, ebből majd idézek részleteket.

A Vers-és Prózamondó versenyen Dicséret fokozatot értem el, és nem jutottam tovább a második körbe, ahova a legjobb húsz került be.

A Diákíró-Diákköltő kategóriában szintén Dicséret fokozatot értem el, amiről kb. azt mondták, hogy "látnak benne tehetséget".

Örültem neki. Tényleg. Azért jó lett volna magasabb díjat elérni, de olyan ember mellett, aki egyébként harmadszorra nyer ezen a pályázaton aranyat, elég nehéz labdába rúgni. Jó, tényleg jó volt, de minek jelentkezik, ha már egyszer nyert? Azt is megértem, hogy szeretne publikálni, de így másoktól veszi el a lehetőséget. És szerintem ez nem fair.

Na, többet nem panaszkodok, inkább idézek néhány sort a novellából.

Feltétlenül el kell mondanom neked... (részletek)

"A tűz pattogása, az autók időről-időre felhangzó zaja, a halak levegőztetőjének monoton zúgása és egy kis halk zene. Valahogy így lehetne leírni, hogy mi a teljes harmónia a fotelben ülő, középkorú férfinak. Minden este ezt csinálja: elhelyezkedik a kandallóval szemben, és semmit nem tesz, csak bámulja a lángokat, és gondolkodik."

"Ahogyan a tűzbe bámul, ismét eszébe jut az egyik betege, akit ma elvesztett. Egy korabeli férfi volt, Andrásnak hívták. Elvált. Miközben a viziteket tartotta, érdeklődve hallgatta őt. András volt az, aki azt mondta: bánja, hogy nem küzdött eleget a feleségéért, hogy hagyta, hogy a karrierje közéjük álljon. Bevallotta neki, hogy így, mindennek a végén semmire sem emlékszik, amit inkább semmissé akarna tenni, mint ez a döntés. Mint az, hogy feladta."

"Nem egyszerű kérdés: harcolni egy életen át nem könnyű, ahhoz erő kell, mégis, ki akar örökké egyedül lenni? Igen, úgy érzi ez lesz a megoldás. Valami, ami alapján el tudja dönteni, mi legyen a következő lépés. Elvégre neki abból áll az élete, hogy megfontolja az összes döntést, ötször átrágja a kérdéseket, és minden oldalról körbejárja a témákat. S most – ugyanúgy, mint a munkahelyén – emberélet a tét. Csakhogy ezúttal nem valaki másé, hanem a magáé és a szerelméé."

"Gondolataiból egy motor bőgése zökkenti ki. (...) Pár pillanat múlva hirtelen mozdulattal pattan fel, és szinte fut a telefonhoz. (...)

- Szia, drágám! Átjönnél? Van egy nagyon fontos dolog, amit feltétlenül el kell mondanom neked…"

Nos, ennyi volna. Kis megjegyzés, hogy érthetőbb legyen: a főszereplő férfi egy orvos. A novella maga pedig leginkább a lélektani novella kategóriába betuszkolható.

Üdv: Vera :)

-->