Halihó!

Havi egy poszt... Kezdek feljönni ^^"

Ezúttal egy történet miatt önteném ki a lelkem, és erre mi a legjobb hely, ha nem a blogom? Jó, lehet, hogy lenne jobb, mondjuk kitárgyalni valakivel, csak az a gond, hogy nincs túl sok Harry Potter rajongó ismerősöm. Ez van.

A történet, amiről szó van, az én egyik irományom, ami egy meglehetősen nagy terjedelmű sorozat első része. Egy, a tekergőkről szóló sorozatról van szó, aminek voltaképpen az a lényege, hogy első évtől hetedikig, valamint az iskola elvégzésétől Jamesék haláláig bemutassa a Tekergők elnevezésű bűnbanda életét.

Tizenkét, viszonylag rövidebb regényről beszélünk (fejezetterjedelem szempontjából van két hét, egy nyolc, egy kilenc, egy tíz, egy tizenegy, egy tizenhárom, egy tizennégy, két tizenhat, egy húsz és egy huszonegy fejezetes), amelyek kapcsolódnak egymáshoz, azonban viszonylag érthetőek egymás nélkül is. A Tekeregők aranykora (ATA) I-VII. a hét roxforti tanévet dolgozza fel.

Ezekhez társul egy kiegészítő regény, a nyolcfejezetes Arany nyár (ANY), ami a hatodév utáni nyarat, egy magyarországi utazást mesél el – itt nyilván nem foglalkozok a mugli történelemmel, tehát nem számít az ország akkori helyzete, sőt, a várost – Győrt - olyan formában fogom bemutatni, amilyen most, 2011-ben. Amennyiben idén eljutnék odáig. Ha nem, akkor abban az évben, amelyikben odaérek, ez majd elválik.

A Sötét kor (SK) I-IV. pedig az iskola utáni időszakot meséli el. Benne van a három találkozás Voldemorttal, a terhesség időszaka és Harry első évének története.

A történéseket mindig jelen idő E/1-ben látjuk. Az ATA elbeszélője James Potter, kivéve a negyedik részt, ahol ez a szerep Sirius Blacket tiszteli meg. Aztán elunja, úgyhogy visszapasszolja Jamesnek.

(ATA IV.: „Halihó, emberek! Na, tegye fel a kezét, akinek elege van már James stílusából! Na, ugye, én megmondtam, Jamie. Szóval, mostantól Én fogok beszélni [meg a mérhetetlen egoizmusom, de vele nem kell foglalkozni]. Hogy ki az az én? Hát még ezt sem tudjátok? Természetesen Sirius Black, negyedéves griffendéles tanuló, aki éppen a ládáját cibálva rohan a Roxfort Expressz utolsó nyitva lévő ajtaja felé.”

ATA V.: „Sziasztok! Gondolom mind örültök, hogy az én elmebeteg barátocskám megunta a narrátor szerepét, így ismét engem, James Pottert köszönthettek, a gondolataimmal egyetemben. Esküszöm, többet nem engedem ide. Már az elején tudtam, hogy rossz ötlet volt… Na, de a lényeg, hogy innentől ismét egy normális ember fogja kommentálni a történteket. Örültök? Még szép, hogy örültök.”)

Az SK ilyen szempontból elég nagy váltás, ugyanis szinte fejezetenként változik a szemszög, noha a legtöbb részben itt is James az elbeszélő, de itt már jelentős szerepe van Siriusnak, Remusnak és Lily is megszólal, sőt, van ahol egy fejezeten belül is többen szólalnak meg. Az utolsó SK utolsó fejezetében pedig Harryé a szó, ő zárja a Tekergők történetét.

Az első hat ATA és az ANY felettébb vidám és gondtalan hangvételű, noha előfordulnak a komolyabb témák: mind tudjuk, hogy Siriust kitagadták otthonról, hogy Remus vérfarkas és mind ismerjük azt a tényt, hogy James kb. két évig mászkált Lily után, ami időnként szintén nem egy vidám pontja lesz a történetnek, elvégre akárkit megviselne egy ilyen helyzet. Természetesen a tökéletes kis életüket néha-néha egy-egy veszekedés is megzavarja, mert ez elkerülhetetlen, és mindig okuk is lesz rá. Azonban összességében ez az egész időszak mégis a vidámság, a hülyéskedés, a könnyedség jegyében telik.

Nem úgy a hetedik és egyben utolsó ATA, valamint a négy SK. A hetedik évben kezdődik Voldemort hatalomra lépésének az ideje. Halott szülők, halott kistestvér, halott nagybáty, halálfaló kistestvér, el-eltünedező bandatag… Előrevetítése az elkövetkező, Roxfort utáni éveknek. Az SK-knak már az összes fejezetében jelen van a feszültség, még akkor is, ha éppen egy szülinapi buli, egy esküvő, egy gyerek megszületése van terítéken. Mindvégig ott a félelem, hogy vajon mikor rontanak rájuk. James, Sirius és Lily főiskolára mennek, Remus a munkakereséssel küszködik, Peter pedig egyre gyakrabban és egyre hosszabb időre tűnik el. Összecsapások, a Főnix Rendje, az aurorok hétköznapi tennivalói. Szóba kerül Lily gyógyítói munkája is.

És persze a sorozat a mindannyiunk által ismert végkifejlettel fejeződik be: James és Lily meghalnak, Voldemort elveszíti az erejét, Sirius börtönbe kerül, Peter patkány alakjában meglép, Harry Dursley-ékhez kerül. Valójában az egész sorozat lényege nem a vége, ugyanis azt mind ismerjük.

Engem az érdekel, hogyan is jutottak el idáig, hogyan jöttek létre a Tekergők, hogyan találták ki a jól ismert neveket, mik voltak a saját, különbejáratú poénjaik. Milyenek lehettek akkor, amikor kis gólyaként felsorakoztak a nagyteremben és milyenek, amikor végzősként otthagyták az iskolát? Hogyan bosszantották fel a végletekig a tanárokat, hogyan írták be magukat a Roxfort íratlan történelmébe? Mik voltak az indítékaik, hogyan döntötték el ezt vagy azt? Hogyan kerültek be a kviddicscsapatba?

Mellettük akarok állni az RBF és a RAVASZ kérdések megválaszolása közben és akkor, amikor diadalittas kiáltások közepette megkapják a vizsgaeredményeiket. Akkor is, mikor Sirius egyedül ücsörög a bagolyházban, és azon tűnődik, miért nem elég jó a szüleinek. Akkor is, mikor Remus magába roskadva ácsorog éjszaka az egyik folyosó ablakánál, azon tűnődve, mi minden alakul másképpen, ha aznap este nem lóg meg otthonról. Akkor is, mikor James a párnájába harapva elsírja a viszonzatlan szerelem égető könnyeit. Egy-két helyzetet nem közvetlenül fogunk látni, hanem James szemén át, vagy a szereplők szavaiból fogjuk megismerni a gondolatokat, azokat a néma tűnődéseket, amit Ágas őszintén aggódó tekintete kihúz belőlük.

Ott fogok ülni Tapmancs és Ágas mellett, mikor Sirius visszamenekül a Roxfortba szülei hidegsége elől. Ott állok majd a négy fiú között, amikor Remus örömkönnyek közepette rájön, hogy a barátai nem vetik meg, mert vérfarkas. Ott leszek, mikor a három animágus először kíséri el Remust a telihold fényében egy kis sétára. Ott, amikor James megkapja a csapatkapitányi kinevezést, vagy Remus széles vigyorral a talárjára tűzi az iskolaelsőnek járó jelvényt.

De az első regényről akartam beszélni. Már megint túl sokat fecsegek :)

Ez az első, az ATA I. egy félkész regény. Kb. három fejezet van publikálási (na, jó béta [nevezhetjük lektornak is: a lényeg, hogy átnézi a történetet]) szakaszban, három és fél pedig nyersanyagként megírva. Hogy mit jelent az, hogy nyersanyagként? Azt jelenti, hogy tavaly írtam, amióta elképesztően sokat változtam én is, meg az írásbeli gyakorlatom is. Maga a történet stílusa és az ötletek nagyjából azok maradnak, amik eddig voltak, azonban egész más formában kerülnek majd fel az internetre [a Merengőre és a Lumos Továbbvilágra fogom feltenni őket, de részletek szerintem itt is lesznek].

Tehát most ott tartok, hogy vár rám tizennyolc oldalnyi nyersanyag, amit publikálható állapotba kell ráncigálnom, és ezen felül három és fél fejezet + epilógus megírása. És akkor elkészülök az első résszel, így elkezdhetek bétát keresni rá. Igazából arra gondoltam, hogy mivel most elég jól haladok, akkor kezdek el béta után kutatni, ha feldolgoztam a nyersanyagként már elkészült fejezeteket, és kétheti frissítéssel elkezdem feltenni a történetet. Ha továbbra is ilyen határozott, dinamikus tempóban haladok az átírással, akkor komolyan fontolóra veszem ezt a dolgot.

Az nem gond, hogy mi történik. Mind a tizenkét regény cselekménye el van készítve egy gyönyörű, kézírással négy és fél oldalas fejezetvázlatban. Ezek a fejezetek fel vannak írva egy Jegyzettömbbe is, és meg van formázva tizenkét Word-dokumentum, hadisorban, címmel, fejezetcímmel és néhány helyen néhány szavas összefoglalással a fejezet történéseiről. Néhány ízelítő a fejezetcímekből:

Egy kopogószellem kudarca (ATA I.)

Bumm! Ez a bájitalom volt (ATA II.)

Farsang-pite áfonyaszósszal nyakon öntve (ATA III.)

Úri muri Jameséknél (ATA IV.)

Csendes éj… Vagy mégsem? (ATA V.)

McGalagony és az eltűnő tábla (ATA VI.)

Vegyél mély levegőt (ATA VI.)

Elszállt az év… Találkozunk jövőre! (ATA VI. epilógus)

James! Ez gáz, de én félek… (ANY)

Sötét titkok (ATA VII.)

Valentin napi bál, avagy vannak még csodák (ATA VII.)

Undorító farkas (SK I. Remus)

Végzős hölgy (SK II. Lily)

Harc egy életért (SK III. Lily)

Bébiszitterek (SK IV. Sirius-Remus)

Ezek itt tervek, meglehetősen nagyratörő tervek méghozzá. Egyre reálisabbnak tűnnek, de attól még tervek. Az a baj, hogy senki személyes ismerősömet nem érdekli a téma, és a neten sem ismerek olyant, aki oda meg vissza lenne azért, hogy erről az egészről beszélgethessek vele, és így sokszor hetekig nem írok bele egyetlen betűt sem, mert nincs mi ösztönözzön. Az pedig, hogy feltegyem, és semmitmondó kritikákat kapjak rá, nem igazán javítana a lendületemen.

Minden esetre jól esett mesélni róla, még akkor is, ha ez egyébként megint nem érdekel senkit :P Ennyi voltam mára.

Pápá!

Vera :)